Öregtésztás rozskenyér

Már sokadik kenyeremen vagyok túl, de eddig nem találtam meg a számomra tökéletes kenyér receptet, pedig próbálkoztam már több féle formációval. A múlt héten jött a gondolat, hogy ki kéne próbálni az öregtésztás kenyeret, végül is mit veszthetek?

Eddig is Limara útmutatása alapján sütöttem kenyeret, de a lehető legegyszerűbb módon: liszt, víz, só, élesztő. 

Ezúttal rozslisztből öregtésztát dagasztottam:

Mivel az öregtészta lefagyasztható 4 felé porcióztam, egy ment a hűtőbe, a többi a fagyasztóba.

Fél kiló rozslisztből készült az öregtészta, amiből négy adag jött ki. Másnap a behűtött adagot pár órával a feldolgozás előtt kivettem melegedni a hűtőből. 500 g-ra egészítettem ki az öregtésztámat kenyér liszttel (BL 80), ehhez jött még  2 evk. disznózsír, 1 dkg élesztő, két csapott tk. só és 2 dl langyos víz.

A kész megkelt tészta. Ezután jött a vekni formázása és a következő kelesztés a sütés előtt, amit én nem szobahőmérsékleten végeztem, hanem a sütőt 50°C-ra állítottam és ott kelesztettem már a formában kb. fél órát.

Gyönyörű lett a kisült kenyerem, maga a nyers tészta is szépen összeállt. Ennyire szép kenyér tésztával még nem volt dolgom. Olvastam, hogy sokat javít az öregtészta a kenyér állagán, de nem gondoltam, hogy ennyit számít. A kisült kenyér állaga is elképesztően jó, nagyon finom, úgy gondolom meg van a kenyér receptem.